Ugrás a tartlomhoz
HG7F (HA5FMV) Rádióamatőr klubállomás - Alapítva 1957-ben - QTH:Dobogókő (JN97KR) - ASL:700 m - Jeladók: HG7RUC, HG7RUG, HG7PDK-2 * HG7F (HA5FMV) Rádióamatőr klubállomás - Alapítva 1957-ben - QTH:Dobogókő (JN97KR) - ASL:700 m - Jeladók: HG7RUC, HG7RUG, HG7PDK-2

Történetünk - HG7F


Az FMV Rádióklub története

Megpróbálom leírni a klub történetét a kezdeti próbálkozásoktól a mai napig. Sok minden a feledés homályába veszett, megfakultak az emlékek, sőt nem is mindenki emlékezik egyformán, vagy az emlékek lassan és darabonként jönnek elő. Ezért ez a leírás időről időre változik, változhat, ahogy egyik emlék alapján előtör a másik, már szunnyadó emlék. (Tempora mutantur.....) Nézzétek el ezt a botladozó krónikásnak.

HA5EB

Az 1949. évben alapított Finommechanikai Vállalatnál dolgozó rádióamatőrök és szimpatizánsok, az 1950-es évek közepén egymást megkeresve és buzdítva, egy közösségi rádióamatőr rádióállomás megteremtését határozták el. Már csak egy adóengedélyes kellett, aki a kollektív állomás felelőse lehetett. Ő volt mindannyiunk első vezetője, tanítója: MÉSZÁROS SÁNDOR, HA5AS (ex HA8X, HA5BG), Sanyi bátyánk, aki a vállalatnál a katonai átvevők vezetője volt századosi rangban és ízig- vérig rádióamatőr. Az Ő nevére szólt a HA5KAS kollektív állomás hívójele.

A rádióforgalmazás a rövidhullámú sávokban kezdődött el 3,5 MHz-en és 7 MHz-en , amit a berendezéseink - R40 és NEV (Nehéz Egységes Vevő, ORIONOrion ) - határoztak meg. Antennaként egy a kulturépület tetején felépített G5RV antenna szolgált. Ma már nagyon nehéz visszaemlékezni az első operátorokra, mert mikor én "süldő" amatőrjelöltként közéjük kerültem 1956 májusában - amikor az egyetem elvégzése után a vállalathoz kerültem -, inkább csak keresztnévről ismertem néhányukat, és három hónapi katonáskodás után újból visszatérve a céghez már nem is találkoztam mindannyiukkal... Akikre még emlékszem:

ex. HA5AS
Mészáros Sándor
silent key
HA8UA
Gyimes János
ex. HA5HD
Óré Lajos
silent key
HA7PX
Cserháti József
silent key
ex. HG7PI
Cserháti László
silent key
HA7PB
Skulthéti József
silent key
Posztós Lajos
silent key
HA5EB
Berzsenyi Béla
silent key
ex. HG7PE
Ágoston Pál
Radó Iván
Tóth Mihály

Megjegyzés: a hívójelek csak az azonosításra szolgálnak, mert akkor még csak HA5AS, HA8UA-nak, de nem ez a hívójel, valamint HA7PB és HA7PE-nek volt adóengedélye.

Sanyi bácsi néhány hónapos elvezénylése miatt a HA5KAS állomáson az RH munka szünetelt, annál is inkább, mert a készülékeket is le kellett adnunk. Tevékenységünk így a vállalati lehetőségeink miatt is az URH frekvenciák felé fordult. Ideiglenesen, egy verseny erejéig, az 1957. év szeptemberében a "kölcsön kapott" HG7PE/5 hívójellel dolgoztunk az IARU 2 m-es sávú versenyén, és azt hazai szinten megnyerve elnyertük a Magyar Rádió és Televízió által felajánlott serleget. Az URH állomásunk adója egy, a 160 MHz-es frekvencia környékén működő radar adójából átalakított és áthangolt készülék volt: két darab síktriódából (GI-17) ellenütemű kacsolásban működő, földelt anódú, öngerjesztett teljesítményoszcillátor a rács és katódkörben Lecher vezetékekkel, AM modulációval (kapcsolási rajz). Vevőkészülékünk az akkor fejlett technikájú, a Mechanikai Laboratórium (ML ) által gyártott VU-2 típusú vevő volt.

Sanyi bácsi visszatérte után újjáéledt a kollektív állomásunk döntően már az URH -n a 2 m-es sávban, és ennek megfelelően a HG5KAS hívójellel. Az 1957. év végén RÁDIÓKLUB-bá szerveződött a csapat, és a házi fejtágító, majd a rádióamatőr vizsga-előkészítő tanfolyamok elvégzése után megkapták engedélyeiket az addig csak az adófelelős felügyelete mellett dolgozható társaink: HG5EB, HA5HD, HG7PI, HA7PX .

A HG5KAS hívójelű állomásunk eredményesen szerepelt a hazai és nemzetközi versenyeken. Állomásunk hazai értékelésben 1958. márciusban 2. helyezést, májusban 2. helyezést, júliusban (PD) 3. helyezést, szeptemberben 4. helyezést ért el.

Az 1959. évben már a HA/HG5KEB új kollektív hívójel alatt szerveződött újjá a lelkes amatőrgárda.

A forgalmazás az RH, de főleg az URH sávokban (2 m-en) kezdődött el 1960. január elsejével, a vállalatnál lévő klubhelyiségből. Ekkorra készült el az első kvarcvezérlésű 2 m-es adóberendezés (16 MHz xtal osc.-ft.-ft.-ppa felépítésben, előlap/ belső) 10 W-os kimenőteljesítménnyel, és elkészült az új 2x5 elemes Yagi antennánk is. Ebben az évben kezdődtek el a kitelepüléseink is hegycsúcsokra nagyobb távolságú összeköttetések elérése érdekében. 1960. márciusában a Hármas-határhegyről (JH35c, asl. 500 m), júliusában majd szeptemberében Dobogókőről (JH25a, asl. 700 m), 1961 júliusában már Kékestetőről (KH01g, asl. 1010 m). A kitelepüléseink helyei sokszor úgy változtak, ahogy tagjaink vállalati munkái, feladatai (a mikrohullámú TV átjátszó állomások telepítő és üzembe helyező munkálatai) meghatározták.

1960. júliusára Visegrádi Karcsi vezetésével elkészült két darab, a 2300 MHz-es amatőrsávban működő, FM adóvevő berendezés. K12 Klystron, 200 mW, Rx.: 1N23 diódás keverő, IF = 30 MHz, az antenna 40 cm átmérőjű parabola, benne primersugárzóként 45 fokkal elforgatott dipol+reflektoros kereszt yagik (ahol az egyik a vételre, a másik az adásra szolgál. Az első összeköttetést - Magyarországon - a klub vállalati QTH-járól (JH46e), a Távközlési Kutató Intézetben (TKI) lévő HA5KBC (JH36g) állomással létesítettük, 1960. július 6-án, ODX = 19 km. A következő lépés a távolság növelése volt. 1960. július 8-án már a Kékestetőről (KH01g) ismételtük meg az összeköttetést kiváló minőségben (59 fb, ODX = 85 km) 1963. szeptember 4-én pedig a Kékestető- Tokaj hegy távolságban is sikeres QSO-t nyugtázhattunk a LOG-ba az akkor éppen a vállalati feladatok miatt ott tartózkodó klubtagunkkal, HG7PI/p-vel (KI78h), amikor is az ODX 107 km lett. Ez a távolság ebben a sávban több éven át hazai és európai rekordot jelentett a HG5KEB állomásnak és klubunknak, tagjainknak.

Közben egyik klubtagunk, Cserháti József HA7PX beleszeretett a rádióiránymérésbe (népszerű nevén a rókavadászatba). Olyannyira, hogy hazai eredményessége alapján mint a nemzeti válogatott tagja 1960-ban, a moszkvai nemzetközi versenyen 3. helyezett, bronzérmes lett. A készüléke ma már szinte műszaki kuriózum: egy db 6J6-os kettőstrióda csővel megépített eszköz volt. Az egyik csőfél mint szuper-regenativ vevő, a másik csőfél mint hangfrekvenciás erősítő működött. Az antenna 3 elemes, összecsukható Yagi volt. Az energiaellátást a hátizsákba "telepített" anódtelep és a cső fűtését ellátó fűtőtelep biztosította (együttes súlyuk kb. 10 kg volt).

1963. elejétől technikailag is folyamatosan fejlődött a 2 m-es állomásunk: egy csőállványba kerültek beépítésre a készülékek, felül az adó, középen egy ML gyártású, magas technikai szintet képviselő vevő a VU-21, majd a vevő alsó részén, kezelőasztalszerűen, felhajthatóan az antennavezérlő és az antenna helyzetét visszajelző (szinkron-szelzines) irányindikátor, amely egyben az operátor munkaasztala is volt. 1963. végére a kvarcvezérlésű adónk kiegészült egy QQE 06/40 csöves végfokozattal, hivatalosan 25 W-os (gyakorlatban 50 W- os) kimenő teljesítménnyel, még mindig csak CW és AM üzemmódokra. A megnövekedett teljesítmény miatt a modulátorerősítő szerepét a BEAG 50 W-os hangfrekvenciás erősítője látta el, amely bemenetére a mikrofonjel erősítésére kapott egy "tranzisztoros" előerősítőt. Mindezek további lehetőséget biztosítottak a nagyobb távolságú összeköttetések megvalósításához. Ezt segítette még a saját készítésű 12 elemes Yagi antenna (DL6VU) és az oszlopfőn elhelyezett saját készítésű távvezérelhető és helyzetvisszajelzővel ellátott antennaforgató.

Kiegészült az állomás egy EMG gyártású elektronikus hálózati feszültség stabilizátorral, a gyakori és a terheléstől függő feszültségváltozások kompenzálására. A vevőoldal kiegészült a DX állomások jobb vétele érdekében egy egyfokozatú FET-es erősítővel, majd a szelektivitás növelése okán egy R250M típusú (szovjet) RH vevőkészülékkel, amely egy tranzisztoros konverter segítségével vált alkalmassá a 2 m-es sáv vételére. (Később kiegészült egy másik R250M vevővel is, és így a két vevő lehetőséget adott az ellenállomások gyorsabb megkeresésére és megtalálására is.)

Az 1963-as év végére befejeződtek azok a vállalati munkák, amelyek "meghatározták", hogy hová települjünk a versenyeken. Kellett egy állandó helyet (kitelepülési QTH-t) keresni, ami elég magas, jól megközelíthető (tehergépjárművel is), elegendő hely van a sátrak telepítésére, és ha a közelben még a vendéglői/panziói étkezésre is megoldást találnánk, akkor igazán ideális lenne az ilyen hely. Ezt a helyet találtuk meg Dobogókő hegytetőn 700 méter magasságban (Budapesttől kb. 20 km távolságra, északi irányban) egy megfelelő nagyságú erdei tisztáson, és egy közeli KKM-üdülőben az étkezésre is lehetőség nyílt, így aztán ez a hely több mint 10 éven át állandó kitelepülési QTH-ként szolgált klubállomásunk részére. A nagyra nőtt mogyoróbokrok között volt hely a lakósátrak (2x4 és1x2 személy részére), valamint a berendezéseknek helyet adó sátor elhelyezésére (ahol még két operátor pihenésére is volt hely). A tisztás nagysága lehetőséget adott az antennaárbóc telepítésére, kikötésére és "jó idő" esetén a közösségi életre is.

1966-ban újabb, magasabb frekvenciák meghódítására tettünk kísérleteket. A 2,3 GHz-es berendezés KF- és HF- elemeinek felhasználásával Visegrádi Karcsi "elővarázsolt" két darab FM üzemmódú 10 GHz-es adóvevőt, melyekkel az első kísérletek 200-300 m-es "DX" távolságokon 1966. július elején, Dobogókőn az országúton megvalósultak. Ezekhez a kísérletekhez a segítséget a közvetlen látás és az "akusztikus kommunikáció" (átkiabálás) biztosította. De 1969 júliusában már igazi "nagytávolságú" összeköttetésre is sor került Dobogókő és a Duna magyarországi partjáról az Ipoly folyó befolyásával szembeni oldalon, 11,8 km áthidalt távolsággal, HG5KEB és HG5EB/p között.

A hatvanas évek közepétől egyre inkább saját igényként fogalmazódott meg a 70 cm-es sávban való munka, de ehhez még nem voltak technikai eszközeink. Első kísérleteinkben azt tűztük ki célul, hogy a sávban legalább CW, esetleg AM üzemmódban meg tudjunk jelenni. Ehhez vevőoldalon a vállalati eszközök közül rendelkezésünkre állhatott a szovjet gyártmányú R313 típusú vevő, majd 1966-tól a központtól használatra kapott R314-es vevő. Adó oldalon pedig, felhasználva az éppen aktuális vállalati fejlesztési tapasztalatokat, elkészítettünk egy varaktoros sokszorozót (háromszorozót, a Motorola cég dokumentációi alapján, egy darab 1N4386 varaktorral), ami a 144 MHz-es készülékünkről meghajtva alkalmas volt a forgalmazásra kb. 5 W teljesítménnyel.

Újabb kihívást jelentett számunkra a rádióamatőr rendeltetésű műholdakon keresztül történő forgalmazás lehetősége, különösen az OSCAR 6-os műhold viszonylag könnyebb elérhetőségéből következően. Döntően HA7PX Jóska, HA5FW Bandi és HA5LW munkássága alapján 1972 novemberétől 1974 áprilisának végéig 1615 QSO-t jegyeztek be a naplóba, a négy világrész amatőr állomásaival létesített kapcsolatok alapján. Ezen eredmények tagjai sorába emelt a RADIO AMATEUR SATELLITE CORPORATION.

Második "felvonásként" a pályára állított új OSCAR 7 műholdon keresztül 1977. január és május közepe között további 353 QSO-t naplóztak fenti operatoraink.

A kitelepüléses versenyek közötti időszakokban természetesen tovább folyt a rádiózás a vállalati "kultúr" épületben lévő klubhelyiség adószobájából, a leglelkesebb operátorok HG5YS, HA5FW, HA7PX, HA5HD voltak, de a többi klubtag is kivette a részét a munkából attól függően, hogy ki mikor és menyi ideig tudta magát szabaddá tenni erre a feladatra.

Azért a RH sávokon történő munka sem szűnt meg, persze döntően a vállalatnál lévő klubhelyiség adószobájából. 1960-as évek első felében újra megkaptuk az R40/NEV készülékpárost és az alsóbb RH sávokon ezzel forgalmazhattunk, CW és AM üzemmódban, már ha tudtuk cserélni a sok tönkrement PV 200/1000 típusú egyenirányító csöveket. ( közvetlen fűtésű csövekkel kivitelezett háromfázisú hídkapcsolású egyenirányítás és ha egy cső fűtőszála elszakadt, hozzácsapódva az anódlemezhez az összes, mind a hat egyenirányító csövet tönkretette ). Az 1960-as évek közepétől újabb kollektív hívójelet is kaptunk, a HA5KHD-t, a klub számára és ekkor azt a megosztást határoztuk el, hogy ezt a hívójelet elsősorban a rövidhullámú sávokban és a vállalatnál lévő QTH-ról használjuk, míg a HG5KEB hívójel az URH sávú forgalmazásnál kerül alkalmazásra. Ugrásszerű változást hozott az 1970. év májusa, amikor is a központtól kaptunk egy ML gyártású TELRAD 200 típusú amatőrrendeltetésű RH adó-vevőt, amely már valamennyi RH amatőrsávon és SSB üzemmódban is alkalmas volt forgalmazásra. Becsületesen "szolgált" is 1972-ig, amikor is a klub számára megvettünk egy YAESU gyártású, FT-250 típusú adóvevőt. A TELRAD-ot visszaadtuk, de kipróbálásra kaptunk még egy hazai rádióamatőr fejlesztésű (HA5DB) CW/SSB üzemmódú adóvevőt is, a "Budapest 71"-et.

A kitelepüléses versenyeken megszerzett tapasztalatok és a versenyek eredményessége mellett időközben persze az operátorgárda is idősödött-öregedett. Bár a bokrok és a sátrak a széltől is óvtak bennünket, de a kora tavaszi és az őszi versenyeken a zord időjárástól (havazás, tartós hideg eső) már kevésbé. Egyre gyakoribbá vált beszélgetéseink, tervezgetéseink során, hogy valami szilárdabb, fűthető építményre lenne szükség. Így találtunk rá a csúcs közelében egy elhanyagolt, inkább csak törmeléklerakónak használt, embermagasságú növényzettel benőtt területre, ami területileg elégségesnek látszott számunkra. 1971-től kezdődően hosszas utánjárás után, melyben oroszlánrésze volt Mészáros Gyulának, sikerült a terület engedélyeztetése, a helyszíni szemle és kimérés, területmegosztás, majd az ingatlant az adásvételi szerződés aláírásával - a 73-as év elejére - a klub számára megvenni, és a tulajdonjog bejegyzése után elkezdődhetett a tereprendezés, a feltöltés előkészítve ezzel a későbbi munkákat.

Ezután következett a neheze a felépítmény építéséhez az anyagiak összegyűjtése. Az már biztos volt, hogy tégla vagy kő épület nem jöhetett szóba. Maradt a faház és ennek megoldására elkezdődött a széleskörű kutatás, olyan típus kiválasztására, ami a "pénztárcánknak" is megfelel, a rádióállomás igényeit, (technika és személyzet) valamint a környezetvédelmi követelményeket is kielégíti, továbbá saját kezű építéssel megvalósítható. Ezeknek a követelményeknek való megfelelést találtuk meg, egy csehszlovák gyártmányú, TÁTRA típusú alpesi jellegű faházban. Ez a faház lehetőséget adott belső és külső bővítés megvalósítására is. A pénzügyi alapok biztosítása után 1973. júliusában megrendeltük a faházat és ez év nyarán elkészítettük az épület betonalapját valamint a kerítést. A faház szállítását októberre ígérték majd decemberre módosították, ami nem igazán ideális időpont a faházépítéshez. Végül is 1973. december 17-én kaptunk egy táviratot, hogy az "áru" megérkezett a vasútállomásra, de a tetőt fedő hullámpala nélkül elvihetjük, és ha nem, úgy komoly összegű fekbérre van kilátás. Évvégén a vállalatunk minden szállítóeszköze foglalt, túlterhelt, így onnan teherkocsit nem kaphattunk. Elmentünk hát hatan "mezítláb", hogy valami csak lesz. A faház teljes anyaga megtöltött egy teljes vagont, súlya 6500 kg volt. Egy órás téblábolás után találtunk egy pótkocsis teherautót (ami éppen árut hozott és már kiürült), melynek "személyzete" látatlanban vállalkozott, hogy néhány üveg ital ellenében beszállítja a faházelemeket a vállalatunkhoz. Amikor meglátták, az egész majdnem meghiúsult, de további "nyomatékkal" mégiscsak sikerült jobb belátásra bírni őket. Délutánra már be is rakodtunk jobb híján a vállalati biciklitároló egyik tetővel (de oldalfalakkal nem) rendelkező részébe, ami viszont őrséggel védett területen volt. Eső ellen védő burkolattal való leterítés után estére végre, felsóhajthattunk: "jó mulatság, férfimunka volt". Még az év végén kaptunk egy levelet, hogy a palát a pomázi telepen kapjuk meg, ha lesz. Most nincs, de jövő májusra talán... A téli "kényszerpihenőt" arra használtuk fel, hogy a megkapott építési dokumentáció alapján "szabályszerű" tanfolyamot tartottunk, az építés minden fázisát megismerve és elméletben megtanulva.

1974 áprilisában megkaptuk az építési engedélyt. Még ebben a hónapban felszállítottuk a hegyre a teljes faházat, amit a KKM üdülőjének garázsában tudtunk ideiglenesen elhelyezni. A májusi verseny alatt, egyhetes kitelepüléssel összekötve, nekifogtunk a faház felállításának Pénteken érkeztünk és következő szerdán már állt a faház már csak a pala hiányzott. Viszont aznap kaptunk egy táviratot, hogy megvan és a vállalati szállítási osztály hathatós támogatásának köszönhetően, csütörtökön kora délelőtt felkerült a hegyre - estére a faház be volt fedve. A hullámpala tető felszerelésével teljes lett a faházépítés. Hála Istennek, mert az éjszaka olyan esőt kaptunk, hogy ha a pala nincs, minden tönkreázott volna. Fáradtan, de az eső hangjára mégis jót aludtunk. A hét többi napjai a belső építési munkákkal teltek (válaszfalak, ajtók beszerelése, a tetőtéri szobák, fekvőhelyek kialakítása, padlóburkolási munkák, a vasrácsok felszerelése az ablakokra, ajtóra, a vízvezeték- és villanyszerelési munkák). A hét végén még ott volt az URH verseny, melyet jól előkészített már az építés ideje alatt is a döntően HG5YS és HA5FW által üzemeltetett klubállomás ismertsége.

Persze ahhoz, hogy a faház lakható legyen még "lényeges dolgok" hiányoztak. Ezek elkészítése az év további versenyei meghosszabbított kitelepülési időszakaiban végzett munkáink kellettek:

  • így készült el a vízóra akna (melyhez a vízvezetéket a sziklás talajba mélyített és a pilisszentkereszti emberekből álló brigád készített és fektetett le csatlakoztatva a belső vezetékekhez),
  • a faházhoz toldott téglaépítésű vizesblokk (mosdó, zuhanyzó, WC-fülke),
  • a betonlemezzel fedett szennyvízemésztő,
  • az elektromos fogyasztásmérő helyének kialakítása, felszerelése, majd az ÉDÁSZ által történő bekötése,
  • a terasz betonlemezének és a teraszkorlátok elkészítése, betonjárda készítése (melyek mára igencsak…),
  • A faház külső majd belső fafelületeinek konzerválása, többszöri lakkozása.

Mindezen munkák után következett a faház berendezése, bebútorozása, melyhez igen nagy segítséget kaptunk az anyavállalattól, valamint saját erőből is vásároltunk, illetve készítettünk berendezési tárgyakat. Lényegében a faház, vagy kissé nagyképűbben: a rádióállomás objektuma 1977. év közepére készült el teljesen, és eljött az ideje a "hivatalos felavatásnak". (Elvtársurak a "felavatáson".)

(Még mindig nincs vége, folytatódik…)